Ma útjára indul az országgyűlés tavaszi időszaka, ahol a sok fontos kérdés megvitatása mellett az egyik legnagyobb vitát valószínűleg a képviselők javadalmazásáról szóló előterjesztés fogja kiváltani. Nincs is ezen semmi meglepő, hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze, akkor mit is várhatunk egy hétköznapi képviselőtől.

Sok ember fogja figyelni, hogy mire is jutnak ebben a küzdelemben a képviselők, hiszen az utóbbi hetek egyik leginkább visszataszító mondatát Matolcsy György miniszter mondta, aki szerint 47.000 forintból is meg lehet élni. Ebből aztán sok kép, levél, meg miegymás született, de elmondhatjuk, hogy egy közös volt mindegyikben: mégpedig az, hogy, finoman szólva is, a népek nem értettek egyet a miniszter úr kijelentésével.

Matolcsy nyilván tudja, hogy milyen lehet 47 ezerből megélni, hiszen mikor utoljára kibontotta a fizetési papírját, ő is annyit kapott. Fájdalom, hogy ez még a 6-9 ezer forintos átlagbér időszakában volt, valamikor a '80-as évek végén, a '90-es évek elején. Azóta nem igazán követi figyelemmel a bérek változását, ami érthető is, hiszen egyrészt közgazdász, másrészt pedig nemzetgazdasági miniszter, így nem is feladata tudni arról, hogyan is változtak a bérek az elmúlt húsz évben.

Ezzel a megnyilatkozással nem is az a baj, hogy ostoba, hanem hogy végtelenül cinikus. Hülyének néz mindenkit, és ami még borzasztóbb, hogy senki nem szól neki, hogy maradjon csöndben. Így hát úgy gondolja, hogy ez helyénvaló, és igaz megállapítás volt. Pontosan mutatja, hogy mennyit is tud a mindennapokról és arról, hogy az embereken hogyan élnek és mennyiből.

Aztán az is ad egy kis pikáns ízt a bérek megvitatásáról, hogy miközben az egész közszférában leépítések és megvonások vannak (ugye éppen most vettek el a fővárosi iskoláktól 10%-ot a BKV megmentésére, ami tudjuk hová került), aközben őket nem érinti meg a válság szele, nekik nem változik a bérük, ők felveszik a különböző kis egyéb pótlékokat, ha jár nekik, ha nem. Mert elszámolni nem kell vele, csak becsszóra mondani, hogy jár nekik, aztán már megy is a pénz.

Ha volna egy tökös párt a parlamentben, akkor most beterjesztené a beterjesztenivalót, hogy akkor kedves képviselőtársaim, legyen a bérünk 47 ezer forint (de legyen 94 ezer, így mulat egy magyar úr), aztán kezdhetjük a vitát. Mindenki szépen feláll, bemondja a kis nevét (legalább megismerjük a gombnyomogató droidokat is, és elcsodálkozunk, hogy jé, ezeknek nevük is van), bemondja a kamerába a havi bérét, amit hazavisz, és elmondja, hogy ő mennyit is adna a maga munkájára. Jó, hát nyilván ugyanannyi járna neki, de élvezetes lenne végighallgatni, nem csak a kormánypártiakat, hanem az ellenzéket is, akik szintén élnek-halnak a nemzetért.

Nincsenek persze vad vágyaim, gyorsan eljutnának a mai bérekhez, megindokolva, hogy mi miért jár nekik és hogy ebből ők nem tudnak engedni, mert gyerek, család, sok munka, felelősség, de legalább megismernénk őket. A drága képviselőinket, a nemzet szolgálóit és napszámosait, akik nem köztünk élnek.

Magam részéről már azt is szívesen venném, ha pontosan úgy keresnének, mint egy közszolga: bértábla szerint, háromévenkénti előrelépéssel. És pontosan olyan béren kívüli juttatásokat kapnának, mint ők. Mert a közszolga az közszolga, üljön a parlamentben, vagy egy tanyasi iskola tanáriában. Mindjárt nem lenne olyan nagy biznisz megélhetési politikusnak lenni.

Ha tetszett, csatlakozz!