Olvasom, hogy jogosulatlanul jutnak magyar parlamenti képviselők lakhatási támogatáshoz, amely egyébként 116 ezer forint havonta, hiszen van a fővárosban is lakásuk.

Ha végignézzük a listát, akkor azt láthatjuk, hogy teljes egyetértés van a lakhatási támogatások felvételében az egymást oly annyira gyűlölő pártok között. Jó, hát a Fideszen és az MSZP-n nem lepődünk meg, hiszen régi motorosok, jól ismerik már, hogy mi a rend, és hogy mi jár nekik. És ami jár, azt fel is veszik.

Azonban nagyon meglepődtem, hogy a két új parlamenti párt, a Jobbik és az LMP politikusai között is vannak olyanok, akiknek bár van ingatlanuk Budapesten, mégis felveszik a támogatást. Azért is lepődtem meg nagyon, mert úgy emlékszem, hogy arról szoktak szónokolni, hogy a közéletet meg kell tisztítani, és véget kell vetni az elmúlt húsz év politikusbűnözésének, meg hogy bizony lehet más a politika is. Hát nem lehet véget vetni, és nem lehet más. Hiszen most már benne vannak, ők is részei a nagy fogaskeréknek, és most őszintén: ki az, aki a saját szerencséjének a kovácsa? A kiabálás addig volt és addig kellett, míg ők nem tartoztak oda. De most már ott vannak, és szépen bele is simultak a környezetükbe. Meg se mondaná az ember, hogy úgy fiúk.

Ha eltekintünk a politikai hovatartozástól és a pártok által mondottaktól, világosan kiviláglik, hogy az emberek miért is vannak kifejezetten rossz véleménnyel a politikusokról, és miért tartják őket hazugoknak, tolvajoknak. Hát pontosan ezekért a dolgokért. Elég csak megnézni a politikusok „népszerűségi" listáját, amelyet talán a legkevésbé gyűlölt és megvetett politikusok listájának lehetne nevezni, hiszen olyan pontszámaik vannak, amelyek az iskolában tuti bukás lenne. Hogy a nagy szöveg csak odáig ér el, ami még nem bántja az ő köreiket, amely még nem akadályozza az ő karrierjüket. Egészen addig a pontig kell csak takarítani, ami még nem ér fel hozzájuk. Ez az igazi politikai cinizmus. Állni a nép előtt, és harsogva, gyűlölettől fröcsögve szidni a tolvaj, hazug ellent, és aztán, miután lejön a pódiumról, pontosan azt csinálni, amit a másik csinál.

Engedjék meg, hogy végszó gyanánt a börtönőrt idézzem a Tanú című filmből: "A gombócot is megzabálta, a bort is megitta, ki se végzik, dohányt is kap, egy brancs maguk, ne is tagadja! Na mit romantikázik itt? Tűnjön el, mert még dühbe gurulok!" 

Ha tetszett, csatlakozz!