Schmitt Pálról egy gyönyörű laudációt kerekített az MTI, rögtön el is morzsolgattam egy-két könnycseppet a szemem sarkában. Tényleg csudaszép, aki akarja el is olvashatja. Azonban egy-két dolog kimaradt, úgyhogy gondolom nem árt, ha ezzel kiegészítem.

Fotó: MTI
Szóval egy kicsit hiányoltam az ünnepi szövegből azt a nem igazán közismert tényt, hogy Schmitt Pált 1976-ban kinevezték az Astoria szálloda igazgatóhelyettesévé, amely tisztséget egészen 1981-ig betöltötte. Azt nem értem, hogy miért is maradt ez ki, ezért csak azt tudom elképzelni, hogy Schmitt Pál ott nem hagyott maradandó nyomot, esetleg nem tartozik szervesen a közéleti pályafutásához ez az néhány évecske. Pedig, ha belegondolunk, nincs mit szégyellni rajta, nem ő az egyetlen olimpikon, olimpiai bajnok, aki kapott valamit a rendszertől. És lehet, hogy még nem is azért, mert besúgó lett volna, hanem egészen egyszerűen azért, mert a rendszer így hálálta meg azt, hogy dicsőséget szerzett az országnak. Szóval nem hinném, hogy ezt szégyellni kellene. Az MTI szerint azonban igen. Lelkük rajta.
Ezután a Népstadion és Intézményei főigazgatójának nevezték ki, amely posztot egészen 1983-ig töltötte be. Talán megengedik nekem, hogy feltételezzem, hogy ezen sincs mit szégyelleni, hiszen egy volt sportolóról van szó, aki egy olyan állást kapott, amelyet a fentiek miatt megérdemelt. Azt is nagyon furcsállom, hogy hiányzik a Magyar Olimpiai Biztosságban végzett munkája is. Az MTI talán nem tud róla, hogy Schmitt Pál 1983-ban a szervezet főtitkára volt. Az MTI csak arról tud, hogy ugyanettől az évtől kezdve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja lett. Érdekes. 1985-ben Schmitt a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának lett az elnöke, amely tisztséget egészen 1990-ig betöltött. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ezeken sincs semmi szégyellni, eltitkolni való. Az MTI szerint azonban igen. Lelkük rajta.
Aztán valahogy lemaradt Schmitt diplomáciai pályafutása is. Gondolok itt arra, hogy 1993-ban madridi nagykövet lett, amely posztot 1997-ig töltötte be. Az MTI szerint ez sem történtn meg. Vagy nem fontos.
Az már egy kicsit érthetőbb, hogy kimaradt az MSZP-s intermezzo, amikor is Schmitt megkereste a szocialistákat, hogy szívesen lenne a főpolgármester-jelöltjük. „1998-ban, a még hivatalban lévő MSZP-SZDSZ kormány idején valóban tárgyalt több emberrel a Magyar Szocialista Párt a jelöltségről, többek között Schmitt Pállal is - jelentette ki az Index kérdésére Lénárt László. Az MSZP budapesti ügyvezető alelnöke szerint a MOB-elnök kijelentésével ellentétben nem pártja, hanem Schmitt kezdeményezte a megbeszéléseket. Lénárt elmondta, hogy a MOB-elnök megkeresésére indult tárgyalások végül különböző okok, főként Schmitt diplomáciai elfoglaltsága miatt megszakadtak, majd ezt követően az MSZP Katona Béla, egykori titokminisztert nevezte meg jelöltjének.” Jó, hát ez már tényleg neccesebb, és vannak dolgok,a miről egy szülinapi köszöntőben nem beszélünk. De hát az MTI ugye nem a párt hírszolgáltatója, hanem egy független hírügynökség. Ugye. Ugye?
Ezután lépett be a Fideszbe, és onnan azért márt többnyire ismerjük az életutat.
Én személy szerint úgy gondolom, hogy Schmitt Pál szemében ezek nem rejtegetni és takarni való tények. Szerintem büszke a MOB-tagságára, a nagyköveti tisztére; és igen, minden oka meg is van rá.
Én tényleg csak annyit kérdeznék az MTI-től, hogy miért gondolják, hogy Schmitt szerepvállalása a MOB-ban például olyan rész, amelyet egy köszöntőben nem illik megemlíteni? Talán úgy gondolják, hogy elítélendő dolog volt, amit akkor tett? Nem egyeztethető össze azzal a képpel, amelyet Schmitt pálról sugallni akarnak? Vagy esetleg úgy érzik, hogy nekik ott az MTI-ben az a feladatuk, hogy új történelmet írjanak? Vagy mégis, mi?
Ha ugyanis szerintük elítélendő dolog a 1990 előtt vállalt sportdiplomáciai szerep, akkor miért nem vállalhatatlan az, hogy 1990 előtt örömet szerzett az olimpiai aranyaival? Mert akkor az is bűn lehetne, olvasva ezt a kis összeállítást.